.jpg)
„Előbb tudott táncolni, minthogy meg tanult volna járni!”
New Haven egy kis város az Egyesült Államokban. Itt nőttem fel, ám én valahogy mindig is valami többre vágytam:
Mióta csak az eszemet tudom a tánc mindig is fontos szerepet töltött be az életemben.
Apu mindig azt mondta: „Előbb tudott táncolni, minthogy meg tanult volna járni!”
És valószínűleg igaza is van.
A sors kegyes volt hozzám és nem kevés tehetséggel ruházott fel. De az én gyermekkorom sem volt mindig tökéletes.
Három évvel ezelőtt, elvesztettem az édesanyámat…
Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem fogok táncolni! Minden szabad percemet a gyász töltötte ki, nem jártam el sehova, otthon ültem bezárkózva a négy fal közé. Abban az időben, mélyre elástam magamban a tehetségemet!
Ám egyetlen nap, egy óra, vagy egyetlen perc is megváltoztathat mindent: a sors közrejátszott és én újra a színpadon találtam magam! Akkor és ott olyannyira felszabadultnak és boldognak éreztem magam, mint azelőtt még sosem…
Csupán csak egy álom volt, mégis tudtam, mit kell tennem!
Két hónappal később, már a kezemben tarthattam. Hihetetlen melegség és kíváncsiság járta át a testem összes porcikáját. Csak szorítottam az ujjaim között és néztem a fehér borítékot. Aztán, pillanatok alatt, már nyitva is volt, én pedig finoman kihúztam a levelemet eddigi „rejtekéből”.
Leírhatatlan, milyen érzés fogott el, miközben olvastam. Csakúgy faltam a szememmel a betűket, mégsem tudtam betelni vele. Többször is átfutottam, újra és újra… hátha tévedek, de nem! Ott állt feketén-fehéren: felvettek!
És én ott tartottam a kezemben azt a papírt, ami akár mindent megváltoztathat, ha mindez így van megírva…
Sziasztok:D Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy én írhatok először nektek. A történet bevezetése nagyon érdekes, és egyben szívszorító. Nagyon tetszik:P
VálaszTörlésHihetetlenül büszke vagyok rátok, hogy már a második blogotokat is megnyitottátok. Tudom hogy nagyon-nagyon jó lesz, mint az előző.
Sok ismerős szereplőt vettem észre, de van néhány akit nem. A főszereplő nagyon csinos.
Az oldal színei,a fejléc, a képek csodásak.
Büszke vagyok rátok. Én mindig mellettetek állok, és támogatlak benneteket mindenben, remélem ezt tudjátok. Sok sikert az újabb célotok eléréséhez. Az oldal nagyon jó:D
Ti amo Csillu e Ivcsi <3 Tanto bacio!!!<3
Sziasztok!
VálaszTörlésEgyetértek Cherry Blossom-al a bevezetőt illetően :P
A fejléc állati jó /néha besegíthetnétek az én blogaimnál, jól jönne, ilyen téren/ kitettetek magatokért ^^
A főszereplőt irigylem, nagyon csini :P
Biztosan jó lesz, mint az Igaz Szerelem, vagy még jobb, de amilyen tehetségesnek ismertünk meg titeket, nektek nem lesz nehéz, hogy túlszárnyaljátok önmagatokat.
Egyébként nagyon várom már a következő fejit, mert biztosan jó lesz :P Ez a táncos dolog (minden táncos dolog igazából) a Step Up-ra emlékeztet. Titeket nem?? :P
na mind1
nagyon várom a fojtatást, és számíthattok rám, mindig kitartó kommentelő leszek:P
kivéve amikor éppen le vagyok tiltva a gépről, de majd igyekszem ezt elkerülni :P
nagyon jók vagytok,
puszii
Shelby
Sziasztok!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy nem kell nélkülöznöm a tehetségeteket.Így elsőre nagyon érdekes és nagyon jónak látszik a történet.De már van is egy tippem hogy kerül a képbe Rob.Miután a "megmentő" jelzővel illetétek valami olyasmire gondolnék, hogy pl.Destiny(lehetne akár a Desy a beceneve mert az rövid és tömör és tök jó hangzása van) éppen táncol és majd nem elesik de Rob elkapja, ezzel megkímélve őt az esés fájdalmaitól.És mondjuk egymásba szeretnek első látásra.És az élet rögös utjain keresik egymást, majd a labirintus végén meglátják a boldogság fényét.
Megint túlságosan előre szaladtam.Sajnálom.Meg esik néha.De ez azért van mert türelmetlen vagyok(családi vonás) és mert már alig várom az első fejezetet.
Várom az első fejezetet.:)
Puszi,
Chrisssy
Halika minndekinek!
VálaszTörlésChrissy, igazad van, családi vonás a türelmetlenség... én is türelmetlen vagyok, de nekem van egy másik elképzelésem a "megmentő" szerepre. Ez az elesés szitu benne van, csak utcán esik el, és már nem először találkoznak Robbal... szóval innentől ugyanaz, amit te írtál, Chrissym.
Rettentően várom az 1. fejit.
Chrissynek puszi, Lissától <3
Ivcsinek és Csillunka pedig Shelbytől <3
Szia Meli!
VálaszTörlésHát, először is szeretném neked megköszönni, hogy felvetetted ezt az ötleted, hiszen végül is, ha te nem vagy az ötlet sincs!!! :)
Másodszor, pedig köszönjük a támogatásodat, nagyon jól esik, ez a nagyfokú bizalom! :D
Mi is reméljük, hogy legalább olyan jó lesz, mint az előző, de azért most többre törekszünk!
A főszereplő kiválasztása egyhangú döntés volt, lényegében kiolvastuk egymás gondolatát! :P
Még egyszer köszönünk mindent! :)
Szia Shelby!
A fejléceinket Olcsinak köszönhetjük, ő nagyon profi ebben! :)
Igen, ahogy már az előbb is említettem, nagyon egyszerű volt a főszereplő kiválasztása, mindketten őt akartuk! :D
Hát, nagyon szépen köszönjük ezt az elismerést. Mi is nagyon reméljük, hogy minél több olvasó kegyeit nyerjük el, és önmagunkat túlszárnyalva egy új sztorit hozunk össze! :D
De ez teljes mértékben így van velem is! Ha tánc, akkor egyből a Step up jut eszembe! Na meg mondjuk a csapat, amiben én is táncolok… :P
De ígérem, hogy itt nem feltétlenül a tánc kerül a középpontba, bár ki tudja! xD
Tessék rosszalkodást elfelejteni és kommentelni!!! :D :D
Neked is puszi, Shelby: Ivcsitől és Csillutól!
Kedves Chrisssy!
Óh, ezt az első mondatot külön köszönjük Neked!
A tipp nagyon érdekesre sikerült és lehet, hogy van is benne némi igazság, de ez majd még később is alakulhat, nem feltétlenül az 1. fejezet alapján kell dönteni…
És az előreszaladás nem gond, nagyon jókat szórakozok egy-egy ilyen kommented olvasása közben! :D
Puszi, Nektek: Ivett