Sziasztok!
Kivételesen most nem egy fejezet ismertetővel kezdenem, hanem belefognék egy 6. összegzésbe, ami valójában nem is az, mert csak meg szeretnék osztani veletek pár információt és változást…
- Először is egy bejelenti való: szeretnék egy kicsit változtatni az eddigi koncepción. Ezen túl nem fogom megválaszolni a kommentjeiteket, ugyanis az utóbbi időben és valószínűleg a következőkben sem tudok majd találni egy szabad fél órát, hogy erre időt szakítsak. És mivel ez az én hibám – de azt szeretném előrebocsájtani, hogy nem lustaság – így én sem várhatom el tőletek, hogy mindenféleképpen írjátok… Bár annak, aki a továbbiakban is szán ránk pár percet és megosztja velünk a véleményét, azt továbbra is köszönöm. Viszont, ha van valamilyen kérdésetek, arra ígérem válaszolni fogok vagy komiban, vagy pedig a chaten. Köszönöm a megértéseteket! :)
- Köszönöm, hogy részt vetettek a közvélemény-kutatásban, aminek eredményeképpen (remélhetőleg még ma este) felkerül az új zenei lista! :D
- Még mindig nem szeretném elárulni, hány fejezet vár még rátok a végéig, de annyit talán elejthetek, hogy a múltkori összegzésben ígért február közepe kicsit el lett számolva, és így még egy darabig (hétről-hétre) érkezik új fejezet! :)
Most pedig, lássuk mi vár rátok a mai részben, ami szám szerint a 29. fejezet! :) Destiny szemszög fog következő, amiben fény derül arra Chace miként reagál, ha egy szellem csak úgy beállít hozzá… Gondolom, van tippetek, de szerintem megfogtok lepődni! ;) És azt hiszem innentől nagyon érdekes fordulatot vesznek majd a dolgok, főleg egy hét múlva, a 30. fejezet eljöttével! :) De ha esetleg látom rajtatok, hogy dolgoztok egy kicsit, akkor előbb is eljöhet az a „vasárnapi friss”!
Ajánlott zene: One Republic: Secrets
Nagyon jó olvasást! :D
29. Fejezet - Destiny szemszöge
Egyszer minden titokra fény derül
Teljesen belefeledkeztem a gondolataimba. Semmi más nem érdekelt, csakis az, hogy rájöjjek, mire készül pontosan Hayley. Minden másodpercben azon agyaltam, vajon mit tervezhet…
Azt biztosra vettem, hogy nekem is hasonló fájdalmat akar okozni, mint én tettem vele annak idején. Lényegében Dave, miattam hagyta el…
- Robert… - suttogtam magam elé, mikor világossá vált számomra, mivel vagyis inkább kivel akar hátba támadni. Eddig ez miért nem jutott eszembe?! Teljesen egyértelmű… Ha én elvettem tőle élete szerelmét, akkor ezt ő is meg fogja tenni velem.
Leírhatatlan volt, amit éreztem. Elsősorban kétségbeestem. Bármennyire is fáj, nem tehetek semmit! Nem tudom megakadályozni Hayleyt, a terve véghezvitelében. Bármennyire is fontos számomra Robert, már egyszer elengedtem és hiába vagyok belé szerelmes, soha többé nem lehetek vele. Bele kell törődnöm abba, hogy talán örökre elveszítem…
Ha csak!
Hirtelen eszembe jutott valami… De mindaz, ami mindössze pár pillanat alatt született meg bennem, nem sokkal később értelmetlenné vált. A tervem megvalósításához, nagy kockázatot kéne vállalnom. De úgy döntöttem nem érdekel, bármi is lesz a következmény.
Őszintén reméltem, hogy Chace nem túl gyakran váltogatja a lakhelyeit. Magam elé képzeltem azt a lila színekben pompázó nappalit és mire újra kinyitottam a szemem, már nem csak a gondolatomban, hanem élőben is láttam mindazt, amit elképzeltem.
A lakásban teljes csend honolt. Senki sem volt itt. Átsétáltam az egyik szobába és leültem az ágyra. Elővettem a zsebemből a nyakláncom, ám még nem akasztottam a nyakamba. Csak vártam…
Több óra is eltelt már és én még mindig egyedül ücsörögtem a hálóban… Unatkoztam! Felálltam és a nappalit vettem birtokba. A fehér asztal köré helyezett székek egyikén foglaltam helyet. Ebben a pillanatban, kinyílt a bejárati ajtó. Odafordultam, ahol épp Hayley, majd pedig Chace lépett be rajta. Valamiről beszélgettek, de egészen addig, amíg a nappaliba nem értek, semmit sem hallottam.
- Szóval mióta élsz együtt ezzel a csajjal? - kérdezte Hayley és lehuppant a kanapéra.
- Ashleynek hívják! És körülbelül egy hete.
- De ugye nem gáz, hogy itt fogok lakni? A hotelben olyan egyedül voltam…
- Szerintem nem lesz semmi kifogása. Kérsz valamit inni? - indult el Chace a konyha irányába.
Végignéztem Hayleyn. Most is nagyon csinos volt, mint amikor legutóbb a kórházban láttam őt.
- Igen, egy ásványvizet. - szólt a bátyám után.
Pár perc elteltével Chace ismét megjelent és leülve az unokatesónk mellé, tovább folytatták a beszélgetést:
- És meddig tervezted az ittlétedet? - kezdte Chace, ám mielőtt Hayley válaszolhatott volna, kopogtattak az ajtón. Én rögtön tudtam, hogy ki van a túloldalon, éppen ezért, amilyen gyorsan csak tudtam, visszamentem szobába, de azért még így is kíváncsian követtem az eseményeket.
Nem tévedtem. Robert volt az, aki kopogtatott és nem sokkal később már ő is a nappaliban állt.
- Chace, nem bánnád, ha négyszemközt beszélnék Hayleyvel? - hallottam meg a hangját.
- Persze, csak nyugodtan. Addig én… a hálóban leszek. - érkezett rögtön a felelet, majd a léptek egyre felerősödtek a szoba irányába.
Miközben Chace belépett az ajtón, Robert belekezdett a mondandójába:
- Tudom, hogy van valami, amit nem mondasz el! Ne kímélj, én tudni akarom. Szóval, hallgatlak.
- Robert. Szerintem nem akarod tudni.
Ezek szerint történt valami… De nem volt több időm ezen gondolkodni!
A nyakláncom után nyúltam, majd szembefordulva Chace-el, és reménykedtem a legjobbakban. Egyáltalán nem voltam biztos a dolgomban. Nagyon is féltem - legfőképp Chace reakciójától - de emellett pontosan tudtam, hogy ez az egyetlen és utolsó esélyem arra, hogy egy nap visszakapjam Robert-et…
- Destiny. Nem, ez nem lehet! Már megint csak a képzeletem játszik velem! - csóválta a fejét.
- Kérlek, hagyd, hogy megmagyarázzam.
Chace nem szólt egy szót sem. Ehelyett anélkül, hogy rám nézne leült törökülésben a padlóra. Én is hasonlóképp tettem. Aztán belevágtam a közepébe:
- A testem kómában van és én most egy szellem vagyok. Eddig mindössze csak Robert látott, de az a nyaklánc, amit még anyutól kaptam, lehetővé teszi, hogy mindenki számára láthatóvá váljak. Ugye hiszel nekem? Hinned kell nekem!
Hosszas csend következett. Én egyre jobban kétségbeestem, és lehunyt szemmel vártam valamiféle reakciót a bátyámtól…
- Hiszek Neked!
Nem hittem a fülemnek. Felemeltem a fejem és a tekintetem összetalálkozott Chace-ével. Ő rám mosolygott, én pedig közelebb mentem hozzá, majd lassan megöleltem…
- Hiszek Neked. - suttogta újra, engem pedig hatalmas önbizalom árasztott el.
- Mi történt? - kérdezte egy kis idő elteltével.
- Kiléptem egy autó elé… Aztán bevittek egy kórházba, eközben pedig nekem mindent elmagyarázott az angyalom.
Chace végighallgatta a mondanivalómat. Részletesen beavattam őt mindenbe, és miután végeztem a mesedélutánnal, ő még akkor is biztosított róla, hogy hisz nekem. Sokáig beszélgettünk… Chace egy hihetetlen hosszú kérdéssorozatot válaszoltatott meg velem.
- Remélem, tudsz róla, mennyire szeret téged Robert.
Őszintén meglepett ez a kijelentés. Mióta Hayley színre lépett, még csak gondolni sem mertem arra, vajon Robert mit érezhet irántam… hiszen az a majdnem csók, mindent elvágott köztünk. Legalábbis a részemről biztosan.
- Dess, jól vagy? Valami rosszat mondtam?
Hevesen megráztam a fejem. Úgy döntöttem most vagy soha… Most kell beavatnom a bátyámat a tervembe.
- Szeretnék kérni tőled valamit.
- Bármiben segítek Neked! - mosolygott rám, és bíztatásként a tenyerébe fogta a kezemet.
- Tudom, hogy soha nem meséltem róla, de Hayley és a köztem lévő kapcsolat nagyon megromlott. Te ebből azért nem vettél észre semmit, mert anyu halála után rögtön elköltöztél otthonról. Mi ketten pedig egy életre meggyűlöltük egymást…
- De hát mégis mi történt? - vágott a szavamba, és a hangja tele volt meglepődöttséggel.
- Ez most hosszú lenne. Egyelőre legyen elég annyi, hogy én tettem valamit. - Chace bólintott én pedig folytattam. - Szóval, biztos vagyok benne, hogy Hayley nem véletlenül van itt. Bosszút akar állni, és ehhez tökéletes alanyt talált Robert személyében.
- Várj. Akkor Te most azt állítod, hogy Hayley azért van itt, mert el akarja csábítani tőled Robert-et.
- Pontosan… - kezdtem bele, ám ebben a pillanatban az ajtó kilincse lenyomódott.
- Robert az. - súgtam Chace-nek. - Lehet, hogy meghallott minket…
- Talán. De ugye nem mész el? - indult el az ajtó felé.
- Sajnálom… Ne bízz Hayleyben! - mondtam és lehunytam a szemem.
Sziasztok
VálaszTörlésSajnálom, hogy nincs idő a komik válszolására, de azért Én igyekszem továbbra is véleményt alkotni. :)
Tetszet ez a feji, bár csodálkoztam, hogy Chace viszonylag könnyen hitt Dessnek. Azt hittem jobban kell majd győzködni.
Az utóbbi időben kezdem hiányolni Kellant és Ashley-t. Remélem visszetérnek még.
Várom kövit!
Puszi
Sziasztok!
VálaszTörlésÉn is sajnálom, hogy nincs idő válaszolni a kommentekre, és valamilyen szinten meg is értem, de ettől függetlenül nem szeretem az ilyet.
Amikor egy történetnél általában nem válaszolnak a kommentekre, akkor oda nem írok véleményt, mert úgy gondolom (persze lehet, hogy ufó vagyok, és furi a gondolkodásmódom, de ez most lényegtelen XD), tehát úgy gondolom, hogy ha az író elvárja a kommenteket, akkor igenis vegye a fáradtságot arra, hogy ha nem is azonnal, de válaszoljon rájuk. Azért viszont jó pontot kaptok, mert ezt nem várjátok el, és így azért tiszta a lap (bár én tényleg javaslom, hogy ha ritkán is, de válaszoljatok rájuk :) Szerintem ez az olvasóknak is legalább annyira jól esik, mint Nektek, ha azt olvashatjátok, hogy mi az, ami jó, és mi az, amin esetleg változtatnotok kéne.
És miután ennyire eltértem a lényegtől, ideje visszatérnem a fejihez, ami végre izgalmas volt! Volt egy kis akció, lelkizés meg persze a következtetések levonása! Ezt szeretem, amikor pörögnek az események. Mert igazából ez az egyetlen hátránya a rövid fejezeteknek (ha eltekintek a hosszas várakozástól), hogy nem mindig tud sok minden történni, hiszen mindig kellenek a háttérinfók.
Azonban ezt most tökéletesen megoldottátok, és Destiny végre aktivizálta magát. Én viszont most már tényleg kíváncsi lennék valami konkrétumra olyan szempontból, hogy mit szeretne tenni azért, hogy megváltozzanak a dolgai. Hiszen nem lehet olyan könnyű elviselnie azt, hogy már hetek óta csak úgy van a világban.
Chace pedig édi volt, hogy ilyen hamar hitt a hugicájának :D Jól tette:D Természetesen most is várom a folytatást, és én is itt leszek, akárhogy is vannak a komik meg a válaszok :D Még megpróbálkozhatunk attól a heti két frissel :D
Puszi: Nocy
Ui.: Bocsi a hosszas véleménynyilvánításért, de gondoltam leírom a gondolataimat :)
Kedves Nocy! :)
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm, hogy ilyen hosszan kifejtetted a véleményedet és én csak örülök neki, hogy ilyen hosszan... :) Szóval egyálatalán nem kell ezért bocsánatot kérned. Lehet, hogy megfogadom a tanácsodat és ha olyan van, akkor mindenképpen megpróbálok időt szakítani egy-egy válaszra, - ahogy most is teszem - de az utóbbi időben nagyon összejöttek a dolgok...
Tudom, hogy nem jó pont és ösintén szólva számítottam is a negatív véleményre, pontosan ezért nem várom el, hogy írjatok, hiszen én is kénytelen vagyok hanyagolni titeket. De megpróbálom összeszedni magam és ha a legutóbbi kettőre nem is, a mostaniakra megpróbálok válaszolgatni! :D
És így utolsó sorban, nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet és iylen pörgősnek találtad. És el kell mondjam, hogy amire a leginkább kíváncsi vagy, vagyis arra, hogy mit is szeretne tenni Destiny. Csakhogy ezt azért nem árulhatom el, mert ez lesz majd a megoldás és a történet vége is egyben...
puszi és mégegyszer köszi: Ivett
És Kedves Vehpotse!
VálaszTörlésHa már Nocy-nak válaszoltam, Téged sem hagyhatlak ki! :)
Először is köszönöm, hogy a továbbiakban is fogsz kommentelni, ahogy azt ígérted. Remélem, hogy én is... majd meglátjuk! ;)
Kicsit muszáj, hogy belekössek a véleményedbe. Talán emlékszel - bár én arra nem igazán, hogy melyik fejezetben - hogy Chace egyszer nagyon csúnyán elküldte Destinyt. Valhol Robert felejtése környékén. Most már éppen itt volt az ideje - legalábbis szerintem - hogy higgyen a testvérének... :D
Annyit szerintem bátran elárulhatok, hogy Ashley a következő fejezetben érkezik, és még Kellan sem tűnt el végleg... :)
puszi, Ivcsi
Sziasztok!!
VálaszTörlésNagyon tetszett, mint mindig, főleg, hogy Chace könnyen meg lett győzve, így Dess-nek lesz egy szövetségese, aki segít neki Hayley ellen, habár Rob is átlát a csajon és tuti nem dől be neki, Azért kíváncsi vok, mit titkol Hayley Rob elől!
Kellan-t pedig én is nagyon hiányolom! Rlem mihamarabb újra feltűnik! :D
Várom a kövit és csak így tovább!! :))
Puszika
Szia Minä!
VálaszTörlésNeked is szívből köszönöm, hogy kitartasz mellettünk és komiztál, annak ellenére, hogy nem biztos a válasz! :) Szóval köszi... xD
Igazából - én legalábbis így gondolom - most fognak igazán beindulni az események. Akit eddig szerettetek (hangsúlyoznám, hogy nagyon, sőt kedvenc...), abban lehet, hogy hatalmasat csalódtok. Aki eddig sem volt szinpatikus, az ezután sem lesz az... xD
Szóval lesz esemény bőven, én pedig remélem megírja mindenki, mit gondol ezekről..... :D
Akkor most mindenkit megnyugtatok, hogy Kellan is felbukkan majd, de kiderül, hogy megérte e sóvárogni utána... ;) :P
puszi, Ivcsi
Szia Ivcsi!
VálaszTörlésCsak, mert nem tartom magam gyáva embernek itt vagyok:) Eszelős szeretők nem csak az én kölköm így igen, meg lehet ott találni bár nem tervezem, hogy ezentúl bárkivel is kommunikálni fogok ott. Amyvel igen de ő fenn van msn-en mindenki mástól már elköszöntem egyszer. Nincs okod a lelkiismeretfurdalásra. A cél ki lett tűzve ugyan nem általad, de elértétek. Én se éreztem jogosnak azt amit egyesek megengedtek maguknak. Nincs bajom a kritikával míg a történetem érintik itt viszont erről szó se volt. Mindenről volt említés téve csak arról nem amit írok. Engem támadtatok nem a fejezeteim. Kommenteket akartam az írásomról, nem magamról. Ha arra vagyok kíváncsi, hogy mi velem a baj olyanokhoz fogok fordulni akik ismernek, nem oylanokhoz akikkel eddig egy szót sem beszéltem. Érthető igaz? :)
Nincs szükség bocsánatkérésre én ezen nagyon gyorsan túllépétem. Bántottatok és? Akkor kell gondolkodni amikor írod. Te már csak a hab voltál a tortán. És igenis szándékodban állt sebezni. Nincs ezzel baj. Ti akartátok, hogy megöljem a blogot. Van akivel kommunikálok, kommunikáltam és kommunikálni is fogok, mert tud kommunikálni normálisan. Van olyan érett és intelligens. Nem úgy, mint egy-két ember és ezzel most tényleg nem rád célzok.
Nem fogom magam meggondolni magam, nem fogok s*gget csinálni a számból. Nincs chat, komi pipa semmi. Nem kell. Ezt akartátok, megkaptátok. Felesleges várni rám. Eldőlt a dolog. Eszem ágában sincs még egyszer ezt végigcsinálni. Nincs hozzá se kedvem, se idegrendszerem. Van jobb dolgom, mint néhány emberrel időről időre csatázni, mert nem értik meg mi a lényeg. Köszöntem szépen nekem ennyi bőven elég volt. Ha jobban belegondolok még sok is. Elfáradtam ti pedig szitává lőttetek. Grautálok, fejet hajtok. Nem kell több vélemény. Kaptam eleget ha meg mégis szükségem lenne rá hidd el lesz olyan akit megkérdezhetek:) Most már nem kell rámszánnod fél percet sem az életedből kényszerből. Ha akarod elolvasod amit írok ha nem nem szíved joga ugyan úgy ahogy az én szívem joga, hogy ne akarjak ebből ez egész sárdobálózásból többet. Lezártam az egészet. Jobb ez így. Még a végén az írástól is elvettétek volna a kedvem. A komiktól sikerült:) Hátam közepére nem kívánok többet, megutáltam mindet:) Írni fogok, mert tudom nekem mit jelentett ha kaptam két jó szót. Nincs több mondanivalóm a dologgal kapcsolatban. Ha mégis nagyon szeretnél még hozzászólni valamihez, vagy még valamit belémszúrni (feltéve ha még találsz szabad felületet a tegnap után) akkor eszelős utolsó fejezeténél az általam írt komiba megtalálod az e-mail címem de az Amyvel közös gyerekőcünknek nem az a dolga, hogy ott próbáljatok utól érni. Te vagy az utolsó akinek leírom a dolgot. Befejeztem a kommunikációt ezzel végleg a blogokon.
Sok sikert a továbbiakhoz és minden jót:
Kesha
Sziasztok:) Nagyon jó volt Destiny szemszögéből is megtudni a cselekményeket. Chace elég jól viselte hogy a testvére most egy szellem. Én biztos sokkot kaptam volna. Nagyon tetszett a fejezet!!! Csak így tovább!!! puszi
VálaszTörlésSzia Melinda!
VálaszTörlésKöszönjük a dícséretet és a bátorítást. Egy darabig még élünk vele! :D
Nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet!
puszi, Ivcsi