Sziasztok!
Ez a vasánap, most három dolog miatt különleges: Egyrészt remélem senki nem felejtette el visszaállítani az órát, másrészt már elkezdődött az őszi szünet, harmad részt pedig elérkezett a friss ideje! ;)
A fejezetben feltűnik egy új szereplő: Chace Evans. Talán nem is kell több szót ejtenem róla, hiszen a neve szerintem mindent elárul. Most kiderül ki is ő, és milyen szoros kapcsolat köti őt Destiny-hez! :)
(Csillu kérése, ha kommenteltek, mindeképpen írjatok róla is pár sort! :)
Szóval nem is szaporítanám tovább a szót, beszéljen helyettem a fejezet!
Nagyon jó olvasást!
puszi, Ivcsi
Ajánlott zene: Pixie Lott - Turn it Up
10. Fejezet - Robert szemszöge
Időzavar
Napok, és talán egy hét is eltelt azóta, hogy legutóbb láttam Destiny-t. De lehet, hogy az egy utolsó alkalom volt.
A napok teljes monotonitással követték egymást. Egyáltalán nem törődtem az idő múlásával. Egyszerűen csak megtettem a kötelezettségeimet…
Reggel felkeltem, este lefeküdtem. Közben pedig a színházban ültem és vagy csak figyeltem, vagy részt is vettem egy-egy rész próbájában.
De ezen kívül teljesen használhatatlan voltam…
Kellan láthatóan mellőzte a társaságomat, mióta a kórházi incidens megtörtént.
Destiny-t épségben átszállítottuk a másik klinikára és az óta, bár gépekre kötve, valamelyest javult az állapota. De az orvosok semmi bíztatóval nem szolgálhatnak.
Ha csak tehetem, majdnem minden nap bemegyek hozzá… Nem is tudom, mit gondolok! Talán legbelül abban reménykedem, hogy egyszer ott lesz, és újra beszélhetek vele, újra láthatom…
Ám ennek semmi jele nem mutatkozott, az utóbbi egy hétben.
Az ablaknál álltam ezekben a percekben és elmerengtem a múlt eseményein. Dess szobájában csupán a gépek monoton hangja törte meg a csendet.
Az apja itt járt a napokban, de haza kellett utaznia. Ő sem maradt a lánya mellett, ahogyan a bátya sem, bár hogy őszinte legyek azt sem tudom, tud e valamit a testvéréről.
A gondolataimból, a telefonom rezgésére eszméltem fel. Kivettem a zsebemből, és anélkül, hogy egy pillantást vetettem volna a kijelzőre, a fülemhez emeltem.
- Tessék. - szóltam bele, mire legnagyobb meglepetésemre, egy női hang köszönt vissza:
- Szia, Rob! Hiányoztam?
- Ashley! De még mennyire, olyan régen beszéltünk.
- Tudom, és részben én vagyok a hibás… és tulajdonképpen pont ezért hívtalak. Lenne kedved egy kicsit beszélgetni?
- Persze, nagyon szívesen.
- Rendben, akkor mit szólnál egy vacsorához, nálam, ma este?
- Ott leszek! - ígértem, majd egy gyors búcsúzkodásba kezdtünk, ám mielőtt letette volna, még mondani akartam valamit. - És, Ash! Jó volt újra hallani a hangod…
- Nekem is, szia. - azzal a vonal megszakadt.
Percekig elmerülten néztem magam elé.
Nagyon rég nem láttam Ash-t, és tényleg hiányzott. Mikor reggel felkeltem, nem gondoltam volna, hogy ma felhív…
Odaléptem Destiny-hez, egy apró csókot nyomtam a homlokára. Az ajkaim mosolyra húzódtak. Rég nem mosolyogtam… Kilépve a szobából, finoman becsuktam az ajtót, majd haza indultam.
Alig maradt egy órám, hogy összekészüljek és elinduljak a vacsorára.
Gyorsan letusoltam, aztán kiválasztottam egy fekete inget, egy hasonlóan sötét színű farmert és késznek nyilvánítottam magam. Kifelé menet belebújtam a cipőmbe, leakasztottam a fogasról a bőrdzsekimet, megfogtam a kocsi kulcsot, végül beszálltam a liftbe és a mélygarázsban kötöttem ki.
Hihetetlenül hamar megérkeztem. Ash egy csöngetés után ajtót nyitott és egyből a nyakamba ugrott. Miután elszakadtunk egymástól beljebb tessékelt, és egyenesen a konyhába vezetett. Leültem a pulthoz és figyeltem, ahogy a tűzhely körül serénykedik.
Majd a már megterített asztal felé fordítottam a tekintetem… Három teríték.
- Ash! Várunk még valakit? - kérdeztem kíváncsian.
- Ami azt illeti, igen. - hagyta abba a mozdulatsort és felém fordult. - A barátomat…
- Óh, értem. Szóval a kis, szeleburdi színésznőnk bepasizott! - ugrattam.
- Ha megismered, biztos vagyok benne, hogy neked is nagyon szimpatikus lesz. - kezdett el hadarni, mintha attól félne, én nem helyeslem ezt a kapcsolatot.
- Ash, nyugi! Én csak vicceltem. Örülök annak, hogy boldog vagy. De ha megbánt téged, esküszöm, hogy a saját kezemmel fojtom meg!
- Rendben. Mindenképpen szólni fogok. - nevetett most már ő is.
- És, meg szabad tudnom a nevét?
- Persze… - ebben a pillanatban megszólalt a csengő. - De talán jobb lesz, ha magad ismered meg. - mosolygott, majd az ajtóhoz lépve, kitárta, az újabb vendég elõtt.
Ashley, elmotyogott egy halk "sziát", majd apró csókot nyomott a szájára és beljebb tessékelte a számomra még idegen fiatalembert.
Első látásra, nagyon ismerősnek tűnt, de fogalmam sem volt, hogy honnan…
Aztán, ahogy jobban szemügyre vettem, a vonásai egészen hasonlítottak valakihez. A haja, a szeme színe és… a mosolya!
Annyira elmerültem a férfi arcának feltérképezésében, hogy észre sem vettem a felém nyújtott jobbot, ami a viszonzásomra várt.
- Hello. - szólaltam meg én is, majd Ash vette át az irányítást:
- Robert, ő itt Chace. Chace, ő pedig itt Robert, a legjobb barátom.
- Nagyon örülök. - ráztunk kezet egymással.
- Bocsáss meg, de megkérdezhetném a családnevedet?
Egyszerűen, szembeötlő volt a hasonlóság, és még a név is egyezett…
- Evans, Chace Evans.
Nem tudtam, mit mondhatnék ezek után. Teljesen biztos voltam benne, hogy ő az! Ő Destiny testvére…
A vacsora közben igen sokat beszélgettünk, de mivel még Ashley sem tudott a Destiny ügyről, ezt én egyáltalán nem is hoztam szóba. Fogalmam sem volt, milyen a viszony a két testvér között, - bár egy halvány emlékfoszlányom volt erről a helyzetről - nem tudtam, hogy tud-e Dess-ről…
- Fiúk, bocsássatok meg, de ki kell mennem egy pillanatra a konyhába. - mondta, miután már jócskán befejeztük a vacsorát.
- Renden, menj csak! - bíztatta Chace, én pedig bólintottam.
Kínos csend következett… Bár, Chace semmiről sem tudhatott, ami köztem és Destiny között alakult, mégis feszélyezve éreztem magam.
Ennek ellenére, úgy éreztem muszáj, biztosra kell mennem és hirtelen elhatározásból, feltettem az eddig elfojtott kérdést:
- Chace, nincs neked véletlenül egy húgod?
- Ezt honnan gondolod, én ezt ma egy szóval sem említettem.
- Igen, tudom! Én csak, ismerek egy lányt, vagyis inkább ismertem egy lányt, akinek ugyanaz a családneve, mint neked és elképesztő a köztetek lévő hasonlóság…
- Igen, tényleg van egy húgom. Destiny-nek hívják, de már több mint három éve nem láttam és nem is beszéltem vele! - hajtotta le a fejét, mintha saját magát okolná emiatt.
- És nem is tudhatod, fogod-e még újra látni… - csúszott ki a számon.
- Ezt meg, hogy érted?
Ettől a pillanattól kezdve biztosra vettem, hogy sejtelme sincs, mi történt Destiny-vel.
- Destiny balesetet szenvedett, és körülbelül két hete kómában fekszik egy kórházban.
- Ki az a Destiny? - jött vissza Ashley és először rám, majd Chace-re nézett.
- A húgom… - közölte, aztán áthelyezve rám a tekintetét, és folytatta: - Mondj el mindent! Mégis mi történt?
Elmeséltem, miként ismerkedtünk meg, a vacsorát és mivel tudtam, nincs rá relatív esély, hogy elhiggyék nekem azt, hogy én látom a szellemét, ezt az apró részletet kihagyva, máshogy adtam elő a sztorit…
Megmondtam neki, jelenleg melyik kórházban fekszik. Ő pedig megígérte, hogy meglátogatja.
Láttam az aggodalmat a szemében. Letagadhatatlan, hogy köze van Destiny-hez, méghozzá elég sok köze. Lehet, hogy csak én képzeltem ezt az egészet. Hiányzott Dess, és tudtam, bármit teszek is, ez az érzés nem fog egykönnyen elmúlni.
Sokáig beszélgettünk és akaratlanul is megosztottam a velem szemben ülőkkel egy pár személyes élményt, mondjuk épp a történet kezdetén lévő elbűvölő táncot és a vacsorát, addig a bizonyos pontig…
Talán egyszer, Chace és köztem kialakul, egy olyan bizalmi szál, ami lehetővé teszi, hogy beavassam őt a lehetetlenbe…
Halihó!
VálaszTörlésIgen, megérkeztem most is, és végre időben :D Tetszett a fejezet, de rövid volt :( Bocsi, hogy mindig elmondom ezt, de nekem egy hétre nem elég ennyi :D Egyszerűen az van, hogy mire elkezdem beleélni magam a történetbe, és kezdem felvenni a fonalat az épp soron következő szemszögből, már vége is van.
Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz, csak számomra, mint olvasó egy kicsit frusztráló. De ettől függetlenül imádom, és mindig várom a frisst, csak jó lenne néha kicsit hosszabban olvasni a párbeszédeket, vagy akár a gondolatfoszlányokat.
Amúgy pedig Chace-ről ennyi idő alatt még nem tudtam kialakítani egy képet magamban. Odáig oké, hogy cuki, de még szükség van arra a bizonyos infóra, hogy miért is nem dumáltak már 3 éve(ha jól emlékszem). Nah, meg persze azt sem ártana megtudni, hogy bemegy-e meglátogatni Destinyt. Ohh és erről jut eszembe, hogy a Destiny név mögé a ragokat nem kell kötőjellel írni, mert ejtjük az "y"-t "i"-ként :)
De egy valamit nem értettem... Nem úgy volt, hogy a gépek nem érzékelik azt, hogy Destiny él? Hiszen ezért került a hullaházba, és én ezért nem értettem a múltkor sem, hogy akkor hova viszik majd. Mármint, ha a másik kórházban nem érzékelték a gépek azt, hogy él, akkor ebben miért érzékelik?
Ezt nem azért kérdeztem, mert annyira gonosz vagyok, vagy pedig, mert minden áron bele akarok kötni valamibe, csak ez valahogy nekem nem tiszta. Persze előfordulhat, hogy valamit nem olvastam jól, akkor elnézést kérek :)
Amúgy pedig imádom Ash-t, úgyhogy érte külön köszönet :D Alig várom már, hogy mik lesznek még itt, és hogy Destiny merre lehet ezekben a napokban. Úgyhogy várom a jövő hetet (úristen most szünet lesz, hogy fogom kibírni???)
Sok ihletet, és csak így tovább!
Puszi: Nocy :)
Sziasztok!
VálaszTörlésHát elöször is Csillu kívánságát teljesítem: Nagyon édi, szimpatikus, Nekem "bejön" :$. De miért nem beszéltek 3 éve??? Nem értem, majd biztos kiderül. Ahogy beleszőtéttek a történetbe mint Ash párja... Zseniális. Nagyon tetszet. :D
Alig várom a folytatást!!!
(Szünet alkalmából, nem szeretnétek segíteni az unalom elűzésében? Egy + feji? :$)
Puszi és így tovább!
Hali!
VálaszTörlésVégre sikerült bepótolnom a lemaradásom, így az előző fejivel együtt értékelek.
Nekem nagyon tetszett! Örülök, hogy végre kiderült, hova tűnt Dess olyan hirtelen, bár Rob szobája egy kicsit meglepett. És azok után, hogy Kel-nek elmondott mindent, már érthető, hogy miért nem jelentkezik.
És amiket Anael mondott?! Egyre izgalmasabb lesz és kíváncsi vagyok, hogy hol és mikor fog feltűnni újra Dess.
Chace pedig tényleg nagyon cuki! xD
És pont ő Ash barátja?! Arra én is kivcsi vagyok, hogy miért nem beszéltek már 3 éve!
De remélem hamarosan erre is választ kapunk!
Csak így tovább, csajok!
Puszi
Sziasztok:) Oh Csillu elhiszem hogy ennyire vártad ezt a részt, mivel FANTASZTIKUS!!! Nem is tudom ki miatt is?..... Chace ahogy bemutattátok a fejezet által, és amennyit áradoztál róla Csillu elég jó fej lehet, és még Ash-el is elég szép pár lennének( bár ez csak zárójeles megjegyzés, mivel én is utálom ha Kellannak van barátnője az ilyen történetekben).
VálaszTörlésCsajok ismét bravúroztatok:) Gratulálok, nagyon jó lett a fejezet. Nagyon tetszik, bár én hiányoltam belőle Kellan-t, de remélem még feltűnik!!!!
Vigyázzatok magatokra a szünetben.Pihenjetek sokat!!! Msn-en remélem beszélgetünk!! puszillak titeket. Ciao
Szia! Jelentem ide is megérkeztem :) (előny ha nem otthonról netezek :))
VálaszTörlésA fejezetről annyit hogy tök jó volt :) hiszen tudod, hogy amibe Chace van az rossz nem lehet :) (nem ér szúrós szemekkel nézni, ismersz, hogy mennyire odáig vagyok érte :P )
Annak is örültem hogy azt az egy átkozott mondatot amivel anno felhúztál sikerült kitöröltetnem és nem olvashattam viszont :P tudod hogy gonosz húzás volt beleírnod, arra allergiás vagyok ha hasonlítgatod másokhoz :)
Kiváncsian várom a következő részt :P a hányadikat is??? jobb ha nem írom le, mert kapok... :D
Remélem az enyém is beleszámít a hatba és még ír valaki holnapig :)
Légy jó, és amint lehetőségem nyílik ismét komizok neked :) Mondtam már, hogy imádlak, hogy bevetted Chace-t is és hogy ennyi mindenre rá tudlak venni vele kapcsolatba?? :)
xoxo: Csillud
Sziasztok megint! El se tudjátok képzelni, milyen jó volt megint a blogot olvasni... kemény 1 hétig le voltam tiltva a gépről (rossz jegy, így jártam) és már lassan elvonási tüneteim voltak.. (:
VálaszTörlésMegint nagyon jó lett a fejezet, Nocy-val egyetértek, tényleg kevés ennyi egy hétre, de ezzel persze megint csak azt igazoljuk, hogy mennyire szeretjük a történetet...
Kicsit nekem is fura, hogy Chace 3 éve (!?) nem találkozott a húgával... én biztos nem bírnék ki 3 évet a bátyám (ikerbátyám) nélkül... Tuti addig nyaggatnám amíg nem hajlandó találkozni velem...
De hát néha ilyen is megesik. Destiny merre kószál? Jó lenne hallani felőle vmit.
További jó írást, csak így tovább! :D
puszi, Shelb
Kedves Nocy!
VálaszTörlésElőször is, nagyon jó volt olvasni (chat), hogy versengtetek Vehpotse-val az első kommentért! :) Aztán pedig szeretném, megköszöni, hogy mindig ellátsz jó tanácsokkal a helyesírást illetően… Megpróbálok rájuk figyelni a következőkben! :)
A rövidséggel való felvetésednek válaszát elolvashatod az összegzésben. Erről nem vagyok hajlandó vitát nyitni, vagy tovább taglalni az ügyet…
Látom nagyon megfogott (mindenkit), mi az a három év kihagyás! Előbb-utóbb meg fog rá érkezni a válasz! ;)
Már beharangoztam Neked, hogy választ kapsz a kérdésedre, szóval, íme:
A gépek alapból érzékelik, hiszen csak kómában van, („- Te még mindig kómában vagy… azonban a gépek ezt nem ismerték föl, és halottá nyilvánítottak.”) de akkor valami hiba történt… Ezt Aneal is elmondta! :)
De most, hogy ápolják valamelyest javítottak az állapotán és életben tudják tartan… Most ezt így külön, nem írtam le, mert nem tartottam fontosnak a cselekmény szempontjából. De nagyon örülök, hogy valaki ennyire figyel az apró részletekre is, bár nagyon remélem azért a történet fő szálát is sikerült felvenned…
Én is nagyon szeretem Ashleyt, szóval ez alap volt, hogy szerepet kap, az pedig már egy másik történet, hogy Chace pont vele van együtt. Még náluk is lesznek bonyodalmak… :D
Köszönöm szépen a jókívánságokat szükségem is van rá! (Bár az eltelt három napban kapásból három fejezet megszületett + egy fél, amit még be kell csatolni valahova… xD)
Kedves Vehpotse!
Nagyon örülök, hogy tetszik Chace, így első „pillantásra” is! :D Remélem a továbbiakban sem fogsz benne csalódni, és arra is majd csak később kaptok választ, miért marad ki az a három év! Bár ha jobban belegondoltok, össze lehet rakni…
Köszi, a dicséretet, szerintem (és ez most nem az egóm fényezése) is nagyon jól lett megírva, az a bemutatkozós rész… :P
És már biztos olvastad, de a kérésedet teljesítésére holnap kerül sor! :) Remélem értékelni is fogod!!! :D
Szia Minä!
Örülök, hogy újra a köreinkben köszönthetünk! :)
Nagyon boldoggá tettél azzal, hogy ennyi pozitívumot soroltál fel a részekkel kapcsolatban. Ez már hiányzott az önbizalmamnak! xD
Igen, pont Ő Ash pasija. Így bezárul egy kör, és csak egy bizonyos társaság lesz folyamatosan a történet középpontjában. (Bár idővel lesz egy újabb szereplőnk, de róla majd egy kicsit később…)
A válasz meglesz, csak még várni kell rá! :D
Ölel-csókol, Mindenkit: Ivcsi
Szia Meli!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy már így elsőre „beleszerettél” Chace karakterébe!
És magára részre érkezett dicsértet, pedig külön köszönjük!!! :D
Biztos lehetsz benne, hogy még kap szerepet és nem is akármilyet… Csillut már meggyőztem a hétvégén támadt ötletemről, most már csak arra leszek kíváncsi te, miként fogsz reagálni… Persze ez még jóval odébb van, de kíváncsi leszek! :)
Te is vigyázz magadra és élvezd ki a szünet minden percét!
Szia, Csillu!
El sem hiszem! Te, itt???
Persze tudom a választ, de ezt akkor sem hagyhattam ki! :D :D :D
Tudom, hogy imádod Chace-t, mármint az igazát, de azért nagyon remélem a történetben alakított karakterét is megkedveled…
Aki nem érti Csilla kommentjét, annak megsúgom, hogy volt benne egy ilyen mondat: „Kiköpött Zac Efron…” – valami ilyesmit mondott róla Robert, mikor először meglátta. xD és Csilla ezt szedette ki velem, mert utálja, ha valakivel hasonlítgatom. De mostanság már nem szoktam rá rosszat mondani! Szóval tessék leszállni rólam… :D
Szerencséd, hogy nem írtad le, mert akkor kiderülne, hány fejezetre számíthatnak kb. elég ha mi tudjuk! :D
Erre csak annyit tudok mondani: „You know you love me!” xoxo
Kedves Shelby!
És...IGEN!!! Neked köszönthetően holnap lesz egy rendkívüli friss! xD
Szegénykém… nem szabad rossz jegyeket szerezni, mert nem olvashatsz minket, akkor pedig szörnyű elvonási tünetek tudnak ám jelentkezni! :)
Na jó, komolyra fordítva a szót: szóval, kifejezetten boldoggá tesz, hogy ennyire vársz egy-egy részt, de a rövidséggel nem kívánok többet foglalkozni…
Nagyon jó neked, hogy van egy ikertesód… bár fiú, gondolom, jól kijöttök egymással. Nekem van egy öcsém, (egy évvel fiatalabb) és mi nagyon nem értjük meg egymást. Folyton folyvást veszekszünk…
Destiny is visszatér, de hogy mikor, miért és főleg miként az a jövő zenéje… :)
Ölel-csókol, Mindenkit: Ivcsi