Na, hol is hagytuk abba??? Hát ott, hogy Robert nem túl fényesen fejezte ki magát, abban a dologban, ami Destiny számára most, jelen pillanatban a lefontos kérdés. Vajon, hogy alakul a továbbiakban kettejük kapcsolata és a másik szerelemes párunk kapcsolata miként folytatódik?
A 17. Fejezetről egy pár háttérinfó: a címből láthatjátok, hogy 1. rész, így a következő héten folytatódik a fejezet. Másrészt Robert szemszög következik. :)) A fejezet végére érve pedig sok-sok képpel örvendeztetlek meg Titeket!
És kérek mindenkit, hogy maradjon higgadt! Mindennek meg van az oka. :D De azért kíváncsi vagyok kinél, milyen érzelmek törtek elő, úgyhogy várom a kommenteket! ;)
És kérek mindenkit, hogy maradjon higgadt! Mindennek meg van az oka. :D De azért kíváncsi vagyok kinél, milyen érzelmek törtek elő, úgyhogy várom a kommenteket! ;)
puszi, Ivcsi
17. Fejezet – Robert szemszöge
Esküvő és más bonyodalmak I.
Destiny szemében valami furcsa csillogást fedeztem fel. Egyetlen szó nélkül szakította ki magát a karomból, majd egy hangos puffanással bevágta maga mögött a fürdő ajtaját. Értetlenül néztem utána egy hosszú percig... Fogalmam sem volt, mi történhetett, de elkönyveltem az esküvő miatti idegességének, Dess viselkedését.
Én már a konyhában készítettem a reggeli kávénkat, mikor kilépett a fürdőszobából. Csupán csak egyetlen pillanatra, de találkozott egymással a tekintetünk... Semmit sem változott a reggeli ébredés óta. A pillantása ugyanolyan szúrós volt. Elfordult tőlem, majd beviharzott a hálóba.
Elképzelésem sem volt róla, hogy mi válthatta ezt ki belőle.
A gondolataimba merülve ültem a kanapén és vártam Destinyt, hogy végre kijöjjön. Közben elkortyoltam a kávémat...
Az elmúlt hetekben alig volt alkalmam beszélgetni Destinyvel. Éreztem, hogy valami megváltozott, de abban tökéletesen biztos voltam, hogy nem az érzelmek terén. Biztos voltam benne, hogy még mindig szeret, ahogyan én is őt, annak ellenére, hogy mostanában ezt nem igazán hangoztattam.
Viszont ma reggel sikerült újra megbántanom. Szinte biztos voltam benne, hogy azért ilyen rideg, amiért újra felhoztam a baba témát.
Most már őszintén féltem attól, hogy, bár hiába bizonyítom neki az érzelmeimet, egyszer pont ezek miatt a beszélgetéseket miatt fogom elveszíteni...
Az elmélkedésemből az ajtó nyitódása zökkentett ki.
- Most hová mész? – ragadtam meg a karját, mikor elsétált előttem, az összes cuccával együtt.
- Mégis mit gondolsz? – kérdezett vissza és végigmutatott a ruhazsákon, amiben feltehetőleg, az a ruha volt, amit majd az esküvőn fog viselni.
- De hát még bőven van időnk.
- Igen Robert, csakhogy én egy percig sem bírok tovább itt maradni!
Értetlenül néztem rá. Hirtelen úgy éreztem valami eltört kettőnk között és pontosan tudtam, hogy erről én tehetek!
Leroskadtam a kanapéra és csak figyeltem, ahogy Destiny kisétál a lakásomból és talán ezzel együtt az életemből is...
A templomhoz így, már egyedül érkeztem. Amint kiszálltam az autóból, senkivel sem törődve indultam el a bejárat felé, miközben a templom minden egyes feldíszített részletét megfigyeltem. Gyönyörű fehér virágok mindenhol és egy vörös szőnyeg, amin most én is lépdeltem. Csodaszép volt az egész. Akaratlanul is elképzeltem, hogy mi lenne, ha erre az esküvőre nem tanúként, hanem vőlegényként érkeznék...
Miközben egyenesen Chace felé tartottam, a szemem megakadt egy elegáns, aranyszínű ruhába bújtatott nőn. Tudtam, hogy Destiny áll előttem, mégsem néztem fel rá. Egyre közeledtünk, ám ahelyett, hogy egyikünk is megállt volna, lassan elsétáltunk egymás mellett.
Kissé csalódott voltam. Őszintén fájt, hogy Destiny lényegében levegőnek nézett.
- Szia – súgtam oda Chace-nek, amint mellé értem.
- Ez meg mi volt? – mutatott a húga felé.
Csak megráztam a fejem. Nem volt hozzá erőm, hogy azon agyaljak, mit is rontottam el az elmúlt pár órában...
Néhány perc elteltével Destiny velem szemben, bár jóval messzebb tőlem megállt és – ahogy a teremben mindenki – Ashleyt várta...
A gondolataimat az orgonából felcsendülő, ismerős dallamok törték meg. A sorok közt ülők mind, egytől egyig felálltak, majd a tekintetüket a templomkapu felé fordították. Én is hasonlóan cselekedtem, de egyre sűrűbben pillantgattam Destinyre is. Meglepetten vettem tudomásul, hogy ő is hasonló mozdulatokat tesz az irányomba. Elmosolyodtam, mikor több percnyi szemezgetés után, már képtelenek voltunk elszakadni egymástól...
Eközben Ashley is megérkezett az oltárhoz. Az apja megveregette Chace vállát, majd átnyújtotta neki a lánya kezét. Ash mosolya még szélesebb lett, amint belekarolt a leendő férje karjába. A zene elhalkult, ők pedig a pap felé fordultak, ami a szertartás kezdetét jelentette...
Ashley meseszép volt. A ruhája hófehér, a haja egy gyönyörű kontyba volt összefogva, melyet a csokrához illő, apró kis virágok díszítettek. De Chace is kifogástalanul nézett ki. Bézs színű öltöny, fehér inggel és hasonlóan fehér virággal.
Tudtam, hogy különleges esküvőt szeretnének. Kicsit megidézni a régmúltat. És ez mind Ashley, mind Chace öltözékében, mind pedig a szertartás hangulatában visszaköszönt.
Csak most vettem észre, hogy Ashley arcát egy vékony fátyol is takarja. Chace lassan hátrahajtotta a most már feleslegessé vált anyagot és mélyen a mennyasszonya szemébe nézett.
Egy pillanatig az kívántam, bárcsak Chace helyében lehetnék, és egy ilyen csodálatos nővel állhassak az oltárnál. Ám azonnal meggondoltam magam, mikor Dess mellém lépett. Oda, ahová eredetileg is állnia kellett volna, hiszen ő a bátyja tanújaként van itt az esküvőn. Összekulcsolta az ujjainkat, a fejét pedig a vállamra hajtotta, de a szemét egy percre sem vette volna le a bátyjáról. Hihetetlen megkönnyebbülést éreztem.
Amint a pap feltette azt a bizonyos kérdést, először Chace-nek, majd Ashleynek, mindkettejük szájából egy nagyon határozott igen hallatszott. Ezután Chace egy jelentőségteljes pillantást vetett a húgára, aki azonnal átnyújtottam neki, az Ashley ujjára tökéletesen illeszkedő jegygyűrűt. Én is hasonlóan tettem Ashleyvel, és most én adtam oda az ékszert.
Már csak egyetlen dolog maradt hátra: az első csók, amit férj és feleségként váltanak egymással...
Talán egy kicsit túlságosan is belemelegedtek a dologba, ugyanis a templomban lévő vendégek, már hosszú percek óta tapsoltak. Arra figyeltem fel, hogy a még mindig mellettem álló nő, ahelyett, hogy tapsolna, rendületlenül az én arcomat fürkészi.
Nekem sem kellett több. Azonnal birtokba vettem az ajkait és csak akkor engedtem ki a karjaim közöl, mikor Chace és Ashley mosolyogva elvonultak mellettünk.
Követtük őket Destinyvel az esküvői parti helyszínéül választott kastélyba. Ám amint, az ifjú házasok után kiléptünk a templomból, mi sem úsztuk meg a virágesőt. Apró, rózsaszín ruhás kislányok álltak sorfalat és fehér kosárkájukból szórták a rózsaszirmokat az érkezőkre.
Mosolyogva tettük meg az utat a kocsiig. Destiny arca csak úgy ragyogott. Nem tudtam, hogy mi miatt bocsájtott meg, de abban tökéletesen biztos voltam, hogy most már egyetlen percet sem akarok eltölteni nélküle.
- Sajnálom... – fordult felém hirtelen, mikor megálltam egy piros lámpánál.
Kérdőn néztem rá. Elképzelésem sem volt, miért mondta ezt pont most.
-... a reggelt – folytatta. - Azt hiszem, kissé túlreagáltam a dolgot. Nem kellett volna csak úgy elrohannom... Meg kellene magyaráznom, de nem megy – hajtotta le a fejét és én pontosan tudtam, hogy miért!
- Dess – nyúltam az álla alá. – Kérlek, ne sírj. Majd elmondod, ha késznek érzed rá magad. Én türelmes leszek.
Bíztatóan mosolyogtam rá, majd a gázra lépve, követtem az előttünk haladó limuzint.
Az út további részében Destiny egy szót sem szólt, de biztató jelnek tűnt, hogy nem hallom sírni...
Ashley ruhája:
Chace...:
Destiny ruhája:
A jegygyűrűk:
Szia! :)
VálaszTörlésBizony, bizony jól látod :D eljutottam eddig :)
Amikor elkezdtem olvasni ezt a részt, egyből beugrott, szinte láttam magamat kívülről, mikor azt a részt mutattad meg, amiben kiderül, hogy Chace megkéri majd Ash kezét. Azt a sokkos arcot :) tényleg totál megdöbbentem egyrészt, mert teljesen váratlanul ért a dolog, még csak nem is céloztál rá, hogy ezt tervezed. Másrészt pedig tudod miért :D
Azt hiszem annak idején elmondtam már részletesen, hogy mi a véleményem :)
Most csak annyit tudok mondani, hogy olvasás közben szinte láttam magam előtt az egész jelenetet. :) ÉS tetszett :))
Ügyes vagy, bár tudod ezt te is! :) Az pedig ne vessen vissza az írásban, ha nem kapsz csak egy- két kommentet. Nézd úgy, hogy ők legalább voltak olyan rendesek és leírták a véleményüket, a többiek meg... lusták, nincs idejük vagy valami egyéb hasonló kifogás :)
Igaz, hogy a fejezet végén lévő értékelés sokak szerint nem ugyanaz, mint a kommentek, de azért annak is örülni kell :) abból pedig van neked is bőven, ahogy látom ;)
Amúgy meg tudod, mit csinálunk, ha nem kapunk komit! :D :D
Ash ruhája nagyon szép :D Ahogy a gyűrűk is és Dessé is jól néz ki :D
Viszont ha már a képeknél tartunk egyet hiányoltam: Hol van Chace drága? :) Remélem, hogy jó indokod van, hogy nem raktad fel! :P (ha nincs meg szólj és küldöm :DD )
Kíváncsian várom a következő részt itt is és e-mailben is :)
puszi :)
Szia!
VálaszTörlésHehe, ezt gyorsabb volt elolvasni, mint gondoltam. Az előbbi fejezethez képest ez sokkal rövidebbnek éreztem. Persze valószínűleg azért, mert az esküvő nekem egy blokknak számítanaXD De mindegy, ebbe már tényleg nincs beleszólásom :)
Viszont a fejezet szép volt, nagyon aranyosak lehettek Ashleyék. A ruhája gyönyörű volt, és Chace pedig... hát elegáns, nah XD
Viszont most rájöttem, hogy mi az, ami miatt jobban szeretem a Destiny szemszögeket. Tudom, fárasztó vagyok, hogy csak a második rész 17. fejezeténél jutok el erre a pontra, de akkor isXD Na, most azt vettem észre, sokkal gördülékenyebbek, érzékletesebbek azok a fejezetek, amiket a női szemszögből írsz. Valamint ott ki tudod fejezni szavakkal azt, amit itt a sok-sok felkiáltó jellel próbálsz meg kompenzálni. Erre majd figyelj oda, oké, hogy pasi, és nem akarsz annyira belemenni az érzelmekbe, és próbálsz figyelni arra, hogy ne legyen lányos férfi, de akkor is. Ezek olyan apróságok, amikre az emberek csak később jönnek rá, de fontosak lehetnek.
Kukacoskodás befejezve, igazán nem akarok mindenbe beleszólni, és tudom, hogy amúgy full azt csinálom, de ilyenkor mindig gondolj arra, nem bántani akarlak vele, hanem segíteni :) Tényleg nagyon tetszett, és örültem a pálfordulásnak Destinyt illetően. Kíváncsi leszek, hogyan fogja előadni ezek után magát!
Ugrok is a folytatásra!
Puszillak, Nocy :)
Ui.: komolyan mondom, kb tovább tartott ezt megírni, mint elolvasni a fejitXD Nagyon elememben vagyok komiírás terén, bocsi előre is:D
Szia, Csillu!
VálaszTörlésÓh, ezt az első sort, akár én is mondhatnám... :(
Nah szóval, örülök, hogy tetszett és hogy láttad magad előtt az egész jelenetet, ez meg külön öröm a számomra. :)) Azért utólag is bocsi, hogy Chace-t a végén nem láttad, de Ő teljesen kiment a fejemből, úgyhogy jó, hogy szóltál! :D
Azt hiszem túl vagyok a mélypontokon, úgyhogy ezután, ha nem is lesz komment és figyelni fogok, hogy időben válaszoljak és frisseljek! :)
köszönöm, hogy írtál! :P
puszi, Ivcsi
Kedves Nocy!
VálaszTörlésEnnek nagyon örülök! :) Mármint, hogy benne vagy a komi-írásba! ;))
Egyáltalán nem veszem kukacoskodásnak, sőt azt hiszem még egyet is értek veled. Igen, sokszor mondogattad, hogy jobban szereted a Dess szemszögeket és elkezdtem én is figyelni. Teljesen egyet értek veled! :) Ott ki merem írni az érzelmeket, míg Robert karakterében annyira nem találom ezt meg. A felkiáltójelek csupán csak „véletlenek”. Tudom, hogy ez probléma volt az 1. részben is és utána próbáltam is rá odafigyelni, de úgy látszik nem igazán jött össze... :( Figyelni fogok erre a következőkben, ezt megígérhetem. :)))
Nah, ennek nagyon örülök, hogy tetszettek a ruhák, meg az egész esküvő. Ezt a véleményt már nagyon vártam! ;))
Továbbra is várom a „kukacoskodó” kommenteket! :)
puszi, Ivcsi