Összegzés... (5)

Sziasztok!

Újra itt vagyok egy kis összefoglalóval. De még mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretnék minden olvasónknak áldott, békés, boldog Karácsonyt kívánni! :)

• Első pontként szeretnék egy kicsit kitérni a fejezetek tartalmára… a komikat olvasva az jött le nekem, hogy egy kicsit sok az információ, zagyva a sztori. Na, akkor most – főként a 19. fejezetre nézve – tekintsük át mi is a problémátok. De akkor kezdjük az elején. A történet fejben való megszületésekor az volt szem előtt, hogy minden e köré a szellemlét köré alakuljon. Tehát, hogy Destiny mikor ébred fel, ezt nem akarom elmondani, ám abban egészen biztosak lehettek, hogy nem mostanában… A másik, hogy én is tisztában vagyok vele, mennyi elvarratlan szál van a történetben és azt már most elmondom, hogy ezek nem is igazán fognak megoldódni. Majd az epilógusban remélhetőleg mindenki tisztán át fogja látni az egészet… De akkor most térjünk vissza a legutóbbi részhez. Felejtés. Ugye Robert sok mindent elfelejt. Ahogy kivettem a szavaitokból nem egészen tiszta, hogy pontosan miért. A következményekre csak később derül fény, de ne izguljatok, volt jelentősége ennek a fejezetnek is. A másik, ami megütközést váltott ki, az az volt, hogy miért került a történetbe Ashley? Hát természetesen Chace miatt. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű! Igazából viszont erre sem adhatok választ, mert akkor „lelövöm a poént”, amit nagyon nem szeretnék… Tudom, hogy sok a kérdőjel a sztoriban, de legyetek türelmesek, legkésőbb február közepére a ’Szerelem a végzetem’ című fanfic végére érünk, és akkor remélem majd mindenki mindent érteni fog! :)

• Az első pont egy kicsit hosszúra sikeredett, úgyhogy vágjunk is bele a következőbe. Szerintem Ti is pontosan tudjátok, miről szeretnék egy pár szót írni. Igen! Ezek a kommentek. Elsősorban szeretné köszönetet mondani azoknak, akik szánnak rá időt és egy-egy fejezet végén kifejtik véleményüket! De amiről én most igazából szeretnék beszélni, az az, hogy én azt hiszem elég időt adtam nektek. Ígérem, hogy soha – legalábbis amíg a történet végére nem érünk – nem fogok nyavalyogni a komik száma miatt! Aki ír az ír, aki nem az nem. Viszont, (!) amiért én nem könyörgök többet, ezzel együtt jár, hogy nem lesz több alku sem… Ez azt jelenti, hogy heti egy friss, vasárnaponként. Sajnálom, mert tudom, hogy van, aki nagyon várja a következő fejezetet…

• Most már csak egyetlen hozzáfűzni valóm van, ehhez az összegzéshez. Mégpedig, hogy felhívjam a figyelmeteket arra, hogy az oldalsávon van egy menüpont: ’Egy kis ízelítő a következő fejezetből’. Remélem, nem kell magyarázni, hogy ez egy apró kis részlet, ami a következő fejezetet vetíti előre. Ezt csak azért hozom szóba, mert az előző blogunknál mindig voltak hozzáfűznivalók az előzeteshez is, viszont itt ezt nem nagyon vettem észre. Kíváncsi lennék a véleményetekre e téren is!

Most egy kicsit biztos sok voltam. De ezeket úgy érzem, muszáj volt megosztani veletek! ;)

Még egyszer mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok! Legyetek jók és majd Csilla vagy én jelentkezünk vasárnap egy friss résszel! :)

Csók, puszi: Ivcsi