Sziasztok!
Először is mindenkinek nagyon boldog újévet kívánok! :)
És szerintem ne is húzzuk az időt, egyből térjünk rá a lényegre, mégpedig a 21. fejezetre, ami Robert szemszögéből íródott. Vagyis, most az ő szemén keresztül is átélhetitek a Chace és közte folyó beszélgetést. És, hogy senkinek ne legyen hiányérzete, a mostani rész függővégben ér véget. ;) De, hogy miről is beszélek, pontosan az csak akkor derül ki, ha elolvassátok a fejezetet. :)
És még valami! Most az ajánlott zene egy kicsit rendhagyó lesz, és be kell, valljam őszintén csak a címe miatt választottam. Ennek ellenére nagyon remélem, hogy azért lesz, aki meghallgatja! ;) És még annyit, hogy a Sony Entertainment letiltotta az össze Fekete Dávid eredeti Valami új c. számát a youtube.com-on, ezért csak egy koncertfelvételt találtam, úgyhogy elnézést a minőségért!
Szóval az ajánlott zene: Fekete Dávid – Valami új
Kellemes időtöltést a fejezethez! puszi, Ivcsi
21. Fejezet - Robert szemszöge
Valami új
Chace egy látszólag teljesen üres szekrényhez lépett, kihúzta az egyik fiókot, kivett belőle valamit és a tenyerébe rejtve újra felém fordult.
- Köszönöm. Sokat segítettél, és ígérem, át fogom gondolni a dolgokat. De lenne itt még valami!
- Mondd csak. - feleltem, de őszintén megrémültem attól, hogy mi lesz, ha valami olyat kérdez, amire én majd nem tudok felelni.
- Ez a nyaklánc… - rakta maga elé a kezét, amiben egy dobozt szorongatott. Felnyitotta a fedelét, miközben tovább beszélt: - Pár napja láttam Destinyt. Itt ült a kanapémon, és azt mondta, hogy ő egy… szellem.
Egyszerre több minden is történt… Amint Chace számomra is láthatóvá tette a nyakláncot, egyből felismertem. Ahogy kiejtette Destiny nevét emlékek tömkelege férkőzött újra a tudatomba.
Mindenre ugyanúgy emlékeztem, mint az előtt a nap előtt, mikor elment.
Újra felcsendült bennem a hangja. Olyan tisztán láttam az arcát, mint még soha! Tudtam azt, hogy mi az oka annak, hogy egyedül én láthatom.
Az érzelmek hihetetlen erővel törtek fel belőlem… Ismertem ezeket az érzéseket, csakhogy az utóbbi időben mélyen magamba fojtottam.
Most mindent, valami egészen újnak láttam! Bár tisztában voltam vele, hogy Destiny elment, örültem annak, hogy nem tette mindezt nyom nélkül…
Pontosan emlékeztem a szavaira. Akkor és ott, azt hittem ez a színtiszta igazság és beletörődtem a lehetetlenbe. De most már tudom, hogy hazudott! Hisz mindennek a kulcsa a nyaklánc, ami pedig nincs nála… tehát még mindig rám van szüksége! Csakhogy fél… ahogyan én is.
Félek attól, hogy soha többé nem láthatom. Félek, hogy Destiny soha nem bocsájtja meg nekem, amit tettem. Félek saját magamtól, hogy ugyanazt a hibát még egyszer elkövethetem.
Hibáztam, és el kell viselnem a következményeket. De nem akarom ezt megtenni Destiny nélkül. Nekem szükségem van rá, és biztosra veszem, hogy neki is rám!
- Robert! Minden rendben? Nagyon elgondolkoztál.
- Bocsánat. Csak… nagyon ismerős nekem ez a lánc valahonnan. Megfoghatom? - kérdeztem.
- Természetesen. - mondta, majd átnyújtotta nekem, én pedig minden apró részletét alaposan szemügyre vettem, de igazából nem láttam.
A gondolataim egészen máshol jártak…
Talán lehet, hogy Chace-nek is joga lenne tudni mindazt, amit én is tudok. De mégis, hogyan mondhatnám el neki? Ötlet híján, inkább úgy döntöttem egyelőre magamban tartok mindent. Viszont valamilyen magyarázattal muszáj, leszek előállni, nem csak a nyakláncot, hanem a Destinyvel kapcsolatos élményét illetően is.
- Sajnálom. Azt hiszem tévedtem. Még nem láttam soha ezt az ékszert! - ráztam meg a fejem, és a kezébe ejtettem a láncot.
- Ez furcsa… Pedig esküdni mernék, hogy Destiny itt volt és ezt a látogatása után találtam.
- Destiny a kórházban fekszik. Lehetetlen, hogy láttad őt! - próbáltam egy, még számomra is hihető hazugsággal előállni, hátha egyszerűen meggyőzhetem.
- Persze, tudom. De…
- Nincs de! A testvéred kómában van, és tudtommal senki sem értesített, hogy ma felébred volna. - érveltem tovább.
- Igazad van. Befejeztem! - mosolyodott el. - Feltehetnék még egy kérdést?
Kétségbeestem. Életem során, még soha nem kellett ennyit hazudnom valaki miatt. És soha nem is voltam híve annak, hogy elhallgassam az igazságot. Így nem is csodálkoztam azon, hogy kétségbeesetten vártam, mi lesz az a kérdés, és őszintén tudok e majd válaszolni rá.
- Nyugodtan. - bólintottam.
- Tisztában vagyok vele, hogy már beszéltünk erről, de azért mégis csak kíváncsi lennék. Ne vedd sértésnek, de ha mindössze egy napig ismerted Destinyt, akkor miért olyan fontos ő neked?
Egyszerre sok minden tódult a nyelvemre. Sok gondolat jutott eszembe, ám ezeket képtelen lettem volna szavakba önteni.
Mert szeretem! - vágtam volna rá rögtön. Ám tudtam, hogy ez egy kívülálló személynek hihetetlen lenne. Hiszen mindenki úgy tudta, én mindössze egy napot töltöttem együtt Destinyvel. Majd a pár perces töprengésem után, végre megszólaltam:
- Mert, nagy hatást tett rám, az alatt a vacsora alatt. Egészen addig…
- Amíg? - kezdett faggatózni Chace. Én pedig úgy éreztem ezzel sem Őt, sem magamat nem sodrom veszélybe, így tovább meséltem:
- Amíg, el nem ment az étteremből. Érzékeny pontra tapintottam.
- Anya. - mondta halkan, majd újból rám nézett.
- Igen. És ez után történt a baleset…
Még vagy órákon át hallgattam, vagy éppen én is elmondtam egy-egy momentumot abból, amit Destinyről tudtam. Igazán jó kapcsolat alakult ki Chace és köztem. Éreztem, hogy most már megvan az a bizonyos bizalom, kettőnk között, ami lehetővé teszi, hogy beavassam őt a lehetetlenbe. De nem tettem…
- És mégis miért költözött Los Angelesbe? Nagyon rég hallottam felőle. Konkrétan anyu halála óta, nem is találkoztunk egymással.
- Jelentkezett a Kaliforniai Egyetem Tánckarára. A musical pedig az első lépcsőfok lett volna a karrierje útján.
- Dess mindig is szeretett volna a saját lábán állni. Csakhogy apa ebben sokszor akadályozta.
- Ezt, hogy érted?
- Apu mindig is az éneklés híve volt, anyu pedig a tánc-é. Destiny a táncot választotta és ezzel együtt elvesztette az apánk bizalmát.
Pontosan tudtam miről beszél Chace, hisz ezt már hallottam Desstől is… És nem csak ezt, hanem a csodálatos hangját is. Gyönyörűen énekel, nekem pedig volt szerencsém hallani őt.
Mikor kiléptem Chace lakásának ajtaján, egy számomra is megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Gondolkodás nélkül a kórházba indultam…
Sziasztok:) Tudom mostanában nagyon elhanyagoltam a kommentelést. Nem is tudom miért. Szörnyen sajnálom. Remélem megbocsájtotok. Annyira örülök hogy Robert újra emlékszik Destiny-vel eltöltött időre. Az is jó volt hogy kicsit megtudtunk Destiny és Chace életéről. Kíváncsi vagyok hogy Robert miért megy a kórházba. Türelmetlenül várom a következő fejezetet.
VálaszTörlésAnnyira büszke vagyok rátok. Élvezet olvasni a történetet. Már nagyon hiányoztok. Jó lesz újra találkozni. Nagyon Boldog Ihlettel és Szerencsével, Barátsággal teli Új Évet Kívánok Nektek és családotoknak!!!!
Sziasztok!
VálaszTörlésNos, természetesen ez is nagyon tetszett! Imádtam minden egyes sorát, mert úgy gondoltam, hogy valami újat fogunk benne találni.
Bizonyos szintig ezzel egyet is kellett értenem, hiszen jó volt megismerni Rob gondoltait (és igen, jól érzitek, most jön majd a de), de nekem nem tetszett az, ahogy Robnak újra eszébe jutott Destiny. Engem ez a New Moonra emlékeztetett, arra, ahogyan Bellával történik meg ugyanez.
És ez nekem személy szerint nem jött be. Eddig pont ezért szerettem ezt a sztorit, mert egyedi volt és ötletes! Nem azok a sablonok szerepeltek benne, amiket mi, bloggerek mindenáron el akarunk kerülni. Most viszont csalódtam egy kicsit.
Persze ennek ellenére még mindig imádlak Titeket, és felnézek rátok, hiszen annyi újat és érdekeset tudtok mutatni, és az érzéseket annyira hihetetlenül jól át tudjátok adni, de ez most kivételesen nem jött be annyira.
Ez csupán egy építő jellegű kritika akart lenni, és nem megbántani akarok vele senkit, csupán így érzem, és én az őszinteség híve vagyok.
Úgyhogy továbbra is hajrá, én itt vagyok, és várni fogom a frisst!
Puszi: Nocy :)
Sziasztok
VálaszTörlésTe jó ég! Mi lesz itt a következő fejiben??? ;) Semmi, de semmi ötletem nincs ezzel kapcsolatban.:( Jó részt sikerült kiválasztani.
Ez a feji pedig; örülök, hogy Rob visszanyerte az emlékeit, viszont azt még mindig nem értem miért kellett elvesztenie. Jó, hogy összebartákoztak Chace-el. :)
Kíváncsian várom a kövit!
Puszi
Sziasztok!
VálaszTörlésNagyon jó feji, kezd leesni hogy mi is a story.
Rob és Chace ha jól sejtem együtt fogják megoldani a Destiny-dolgot.
Most nincs időm sokat írni, de majd bepótolom, ha majd lesz időm.
Az előzetesről nem tudok mit mondani, mert /pill nem értem.
De majd ez is változni fog (:
Sok puszi,
Shelby
Hali csajszik!!
VálaszTörlésÚjra itt!! Bocsi, hogy eddig nem írtam, de az ünnepek meg a vizsgák....egy percem sem volt!!
De most bepótoltam a lemaradásom és azt kell mondanom, hogy fantasztikus!!! Egyre izgalmasabb és már nagyon várom a kövit!!!
Annak pedig nagyon örülök, hogy Rob ismét emlékszik Dess-re! Bevallom, kissé megijedtem, mikor egyik percről a másikra csak úgy kitörlődött, de reméltem, hogy ez nem tart majd sokáig!
Ellenben Dess állapotával! Mikor tér már végre magához?? Most már ne húzzátok sokáig!!! :))))
Csak így tovább!!
Puszi
Szia!
VálaszTörlésBizony én itt :)
Először is szeretnék valamit úgymond "tisztázni" és ez nem igazán neked van címezve :P
Szerintem nincs igaza Nocynak. Feltéve hogy egyre gondolunk és itt a New Moonra mint könyvre céloztál. Mivel Bella nem felejtette el Edwardot, nem is akarta és a költözés elleni indoka is az volt, hogy ha elmenne félne hogy elfelejti, mert Forksban még elhiszi ezt az egészet, de máshol nem biztos hogy képes lenne rá. A másik pedig, ha az írásban kimondottan nem is vettem részt, azért ötleteimmel "boldogítottam" Ivettet. Bizton tudom, hogy ez a "felejtsük el" rész nem onnan jött. Ivu imádja a drámát és megbolygatni a szálakat, ezért felejtette el Robbal Destiny-t. A nyaklánc pedig kézenfekvő volt, hogy emlékezzen újra. De azért kíváncsivá tettél, hogy szerinted melyik részre hasonlít. Majd megírhatnád. :)
Na és akkor Ivum a fejezetről - mivel már régen "írtam" komit (bár tudod te ennek az okát) ha máshogy nem is de valakin keresztül eljuttatom ide :P köszi Meli :)
Szóval röviden: imádtam!! Hisz ismersz... amiben Chace van, az rossz nem lehet :P
Most persze felvetődik a szokásos kérdésed: "Csak miatta?" A válaszom: NEM
Jó hogy csak eddig volt a nem "emlékszem rá" rész, ez szerintem ideális, hiszen ha a sokk váltotta is ki ezt, nem tarthat örökké. Tök jó át tudod adni az olvasónak Rob érzéseit, kétségeit és félelmeit egyaránt - legalábbis szerintem. Pont Rob beszéli rá Chacet, hogy hülyeség az, hogy látta Desst... még a végén igazán jóba lesznek :P Szépen csepegtetted az infókat Dess korábbi életéről, habár ezt ő már mesélte Robnak :) Az utolsó mondat baljós érzést keltett bennem, bár nem tudom miért :) Azt hiszem mindent össze sikerült szednem, amit ki szerettem volna emelni, remélem nem írtam nagyon össze - vissza.
Most pedig mivel ha jól tudom a hat komi megvan, tessék frisselni! Bár nem említettél alkut, de hamar összejött szóval légyszi! :) Tudom hogy szeretsz! XD
xoxo Csillud
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSzia Meli!
VálaszTörlésElőször is semmi baj! :)
Minden kérdésedre megkapod a választ vagy a következő fejezetben, vagy pedig a közeljövőben! ;) És mi pedig továbbra is nagyon számítunk a véleményedre és persze a támogatásodra! És nem utolsó sorban köszönjük a jókívánságokat! :D
Kedves Nocy!
Hát a dicséretet nagyon szépen köszönjük, ami pedig a kritikát illeti (és ezt nem rossz értelemben mondom, mert gondolom, vagyis inkább remélem, hogy te sem annak szántad…) nem értek veled egyet. Mégpedig azért nem, mert én bennem semmilyen olyan szándék nem volt, hogy másolni szeretném Meyer New Moon c. alkotását. Én 4-szer olvastam el azt a könyvet és én nem emlékszem egyetlen ilyen momentumra sem, ahol Bella felejtett volna, aztán újra emlékezni. Úgyhogy igazán sajnálom, ha te így érzed, de ennek ellenére nagyon remélem, hogy nem vesztettük el sem a bizalmadat, sem pedig a hitelességünket a szemedben! Nekem számít a véleményed, mert mindig valami építő jellegű kritikával jössz, éppen ezért a jövőben is számítok rád! ;)
És iszonyatosan szomorú vagyok, hogy csalódtál, mivel én egyáltalán nem így akartam ezt az egészet kifejezni. Az egész csak arra ment ki, hogy meglássuk, a nyakláncnak milyen fontos szerepe van, nem csak most, hanem a továbbiakban is… (Erről a témáról természetesen Csillunak is van kifejtenivalója, úgyhogy az enyém fölött megtalálod az övét is!)
De mindezek ellenére(!), nagyon szépen köszönöm, hogy elmondtad és őszinte voltál!
Kedves Vehpotse!
Az csak azért jó, mert nagyon izgatottan fogod várni a következő részt! ;) És én nem is fogok semmit sem elárulni… Viszont (!), ha már itt is a felejtésnél tatunk – mivel Nocy kommentjében elmondtam, nem szabad kivételezni és veled is megosztom. Bár igazán sajnálom, hogy senki nem jött rá magától!
Ugye Robert a nyaklánc látta után nyerte vissza az egyre halványuló emlékeit! Ez is azt bizonyítja, hogy annak a nyakláncnak fontos szerepe van… Remélem azért kielégítő a válasz, de a többiről csak a későbbiekben nyilatkoznak az egyes fejezetek! :D
Szia Shelby!
Hát elég sejtelmes egy komment lett, de azért nagy köszönet érte!
Örülök annak, hogy sikerült felvenni azt a bizonyos elejtett fonalat… :) remélem ez így is marad és most már nem lesznek nagy értetlenkedések egy –egy résszel kapcsolatban! ;)
Ami pedig az előzetest illeti, mindig olyat választunk ami nemcsak érdekes, hanem nagy rejtélyeket is tartogat!
Kedves Minä!
Tudom, már sokszor elmondtam, de akkor is nagyon örülök, hogy minden rendben veled és újra hallottam felőled!
Nagyon-nagyon örülök, hogy tetszik, főleg az a kritikus rész, vagyis a felejtést… merthogy ez egy kicsit megosztotta az olvasótábort!
Hogy mikor tér magához? Ez egy nagyon jó kérdés… Azt már tudjátok, hogy befejeztem a sztorit és késznek is nyilvánítottam (Epilógussal együtt), de be kell vallanom, hogy egy kicsit gonosz nőszemély leszek és nem árulom el, hogy mennyi is az annyi! Szeretném, ha meglepetést okoznék azzal, hogy egyszer csak a fejezet száma helyett az fog ott díszelegni, hogy „Epilógus”… Ha már az Igaz szerelemnél lelőttem a poént, most egy kicsit máshogy szeretném ezt véghezvinni!
Szóval csak annyit mondhatok, hogy türelem! :D
Szia Csillum!!!
Bizony, Te itt… és tudom is, hogy kinek a révén, úgyhogy szeretném is megragadni az alkalmat és köszönetet mondani a kis jótevőnek – Melinda - , hogy a Te gondolataidat is olvashatom, az ő jóvoltából.
Szóval… Akkor kezdjünk bele, most a Te komid elemzésébe! xD (ha te belekezdtél a fejezetbe!)
Nem gondolod, hogy egy kicsit elfogult vagy? De azért persze nagyon örülök, hogy tetszett, vagyis a Te szavaiddal élve: „imádtad”! De szerencséd, hogy nem csak emiatt…
Most nem szeretnék egyesével kiemelni minden egyes részt a komidban. Hanem inkább egy hatalmas KÖSZÖNETET mondok mindazért, amit írtál! A szívemig hatottál vele…
És Te is tudod, hogy imádlak! ;)
Mindenkinek nagyon boldog újévet (így utólag is) és persze mindenkinek, aki írt, egy hatalmas köszönet és puszi jár!
Sziasztok…
Kedves szerkik!
VálaszTörlésValóban nem bántásból írtam, de úgy gondolom, hogy az, ha mindig csak a jó gondolataimat írom le, az nem helyes. Én az őszinteség híve vagyok, ezért írtam le azokat, amiket éreztem a fejezet elolvasása után. Én is rengetegszer olvastam a NM-t, mert igen a Stephenie féle sztorira gondoltam. Bella ott is valami ilyesmit él át. Leírja, hogy nem tudja feleleveníteni Edward arcát, és nem tudja már úgy lejátszani magában a hangját. Ezért kellettek neki a látomások ugyebár.
Én legalábbis így éltem meg. Ha tévednék, ezer bocsánat, viszont azt kértétek, hogy írjam le, hogy mire gondolok pontosan. Ennek tettem eleget, és nem akarok vitát színtani, és őszintén semmit, hiszen imádom a történetet! :)
Szóval: a lényeg, hogy tényleg nem bántani akartalak vele, csupán a hasonlóságra hívtam fel a figyelmet, és nem azt mondtam, hogy másolta, csupán azt, hogy szerintem hasonlított a két megoldás egymásra.
A nyaklánc fontossága viszont tényleg kijött, úgyhogy ebben sikeresek voltatok!
Továbbra is várom a folytatást, már ha ezért most nem vagyok kiutálva mindenki által :)
Nocy